Mikor az ember lányának felteszik a nagy kérdést, csóri gyerek nem is sejti hogy egy röpke “igennel” már végig is futott az agyunkon: a RUHA, dekoráció, kiket hívjak meg, ki legyen a tanúm…legyen e koszorúslány?
A menyasszony barátnőinek a feladata a régi hagyományok szerint, elűzni a gonoszt, védeni kedves barátnéjukat az ártó szellemektől. Éppen ezért öltöznek ők is díszesen, hogy mikor bevonulnak az ara előtt, megtévesszék a gonoszt, a démonokat.
Ha innen nézem elég félelmetes a történet, de persze van egy olyan megközelítés is, hogy ilyenkor a menyasszony barátnői is megmutathatják magukat és férjet foghatnak. Ez azért már simpatico. Most itt lehetnék nagyon okos, hogy mit illik viselni, meg mit nem, hogy fogadjuk el az ara választását, döntését…de erről már szinte minden blogban “megemlékeztek”.
Én inkább arról írnék, hogy próbáljunk meg kicsit elszakadni a tűzött, paplan szerű krinolinos selyemruháktól, a derékban előnytelenül ejtett csodáktól, csuklónkon sok célt nem szolgáló és nem is túl elegáns zsákoktól. Akiket felkérünk erre a feladatra, olyan közeli, legjobb barátnők, akikkel végig jártuk az óvodát, iskolát, fogtuk egymás haját mikor hánytunk egy egy buli után, taknyunk-nyálunk kentük a hajukba egy-egy szakítás során, tudnak minden apró kis mocskos titkunkról 🙂 Éppen ezért egy egységet kell mutatnunk, egy megbonthatatlan szövetséget, olyat amitől az a démon összeszarja magát. Lehet az a ruha hosszú, rövid, mintás, egyszínű…Mutassuk meg milyen jó nők a barátnőink, hogy ők azok akikre mindig minden körülmények között lehet számítani, mert Ők nem egyszerűen barátnők, hanem kicsit a testvéreink is!
F.: pinterest
Kommentek